1. fejezet
Szeptember 1, Kedd
Aznap reggel valaki hirtelen felugrott a buszra, mert ez ilyen. Kicsi a város, mindenhonnan zöld fák, bokrok és virágok nővik körbe, így mi sem lehetne ideillőbb egy csendes kis busznál, amire könnyedén fel lehet ugrani.
Így tett ő is, majd egyből a nyakamba esett, mint akik régen látták egymást.
- Ana - suttogta és leült az előttem lévő székre, zenehallgatóját bevágta a zsebébe. Kicsit nevettem rajta, egyrészt, mert tudja, hogy nem szeretem ha Anának szólítanak, másrészt mert rég láttam.
- Tegnap jöttél, igaz? - kérdezte
- Ja... furcsa.
- Elhiszem, Svájc olyan magányos és nyugodt, itt meg...
- Mármint egy napja vagyok itt és máris mennyi minden történt.
- Ez a város pörög, tudom...
Még hogy pörög, azt hiszem Lavender finomított a helyzeten. Leidenben mindenki az utcán tölti a nappalokat, barátokkal, kávézókban, a parkban olvasgatva, de úgyis elkapja egy hullám és csak sodorja magával tovább, egyre belehabarodva a történésekbe. Talán ezért is imádok itt éni, már egy napja.
Hamarosan lepattantunk a buszról és siettünk az udvarig, az évinyitó ünnepségre. Mindenhol plakátok, zene, felsőbb évesek csoportosulásai, az iskola házainak külön kertek kialakítva, így hát igyekeztünk is a szarvas kerthez. Mennyire különböztek, a rókáknál szinte egy egész kültéri edzőterem volt kialakítva, a baglyoknál csendes padok, kis történelmi kiállítás. A mosómedvéknél persze az egész kertet benőtte a különlegesebbnél különlegesebb növények színes választéka, sőt, még ketrecek is voltak nyulaknak, egy kecskének és még mindenféle álltnak. A szarvasoké tetszett a legjobban. Szobrok, festmények, formára nyírt bokrok és egy olyan kert, amitől egyből kedved lenne tollat, fényképezőgépet vagy ecsetet ragadni.
Lavender elment ingyen gyümölcsléért, addig csak gyönyörködtem az egészben, olyan kifinomultan lett megtervezve ez az egész. Hirtelen meghallottam egy nagyon ismerős dallamot, egy halk dúdolásban.
- Mess? - kérdeztem a banda nevére a lánytól, akitől hallottam. Ő csak elpirult és abbahagyta - Egyik ismerősöm az énekese...
- Marco Hess? - kérdezte kitágult szemekkel
- Igen - mosolyogtam - amúgy én Anabelle vagyok
- Tulipán - mutatkozott be
- Érdekes név..
- Magyarországról jöttem, bár ott se ismert nagyon a nevem... amint megláttam az iskolát meg a környéket beleszerettem, végül itt kötöttem ki egyedül.
- Egyedül?
- Igen, úgyhogy most koleszos vagyok.
A maradék időben elbeszélgettünk a suliról, országokról, bandákról, mindenről, de hamarosan gyülekezni kellett a suli főterén így igyekeztünk együtt eljutni oda, hogy ne szakadjunk el egymástól. Nagy volt a tömeg, egyszer csak megláttam egy érdekes fiút, aki a többiekhez képest nem volt a suli egyenünneplőjében, viszont egy iszonyatosan jó pólót szorongatott a kezében.
- Uuu, ilyet honnan szereztél? - kérdezte Tulipán
- A bejáratnál osztogatták - a lánynak nem is kellett több, elrohant keresni még egy hasonlót.
- Ez csak gólyáknak van?- folytattam én a beszélgetést Tulipánt visszavárva, így már két ember keresgélhet engem, ugye Lavenderrel együtt, aki már jó ideje eltűnt.
- Nem, ez a tesi póló. - eléggé szűkszavú volt
- Úgy tudtam az csak egyszínű lehet.
- Az is, hogy meg tudják a házakat különböztetni, csak a szarvasoknak művészi póló jár, ugye..
- Ha már it tartunk, te miért nem vagy ünneplőben?
- Ünneplő? - én csak körbemutattam, mert mindenki azt viselte - ah.. nem vettem fel
- Miért? - erre csak megvonta a vállát - értem... eléggé sötét hangulata van annak a képnek a tesi pólódon.
- Nekem sokat jelent.
- Na halljuk...
- None of your buisness ahogy az angol mondaná.
- Igaz, még be sem mutatkoztál.
- Mercure
- Anabelle. - mondtam a nevemet
- Na és a másik lány?
- Ő Tulipán... - ezek után hosszas ideig gyakorolta a kiejtését és mire sikerült, addig ide is érkezett az emlegetett magyar, aki lelkesen mutogatta újonnal szerzett pólóját.
- Szerintem jobban tennéd, ha te is vennél egyet, mert kötelező lesz ezt viselni. - mondta Mercure
- Majd ha nincs ekkora tömeg, hamarosan kezdődik az évnyitó ünnepség.
- Te tudod... - majd észrevettem, hogy Tulipán a távolba néz és újra elpirul
- Mi történt? - kérdeztem tőle érdeklődve
- Nézd! - mutatott rá egy fiúra, aki sokadmagával közelített a térhez. Így első látásra is meg lehetett állapítani, hogy népszerű és hogy ezernyi lánynak tetszett, de nekem valahogy nem.
- Ah, Kolos! - mutatta be nekünk egy felsőbb éves lány, aki úgy látszik kihallgatta a beszélgetésünket. - Van barátnője, és ez így is marad sokáig, szóval nem ajánlom, hogy ráhajts. Múlt tavasszal jöttek össze és elválaszthatatlanok, főleg, amiket múltkor megtudtam róluk...
- Te ennyire pletykás vagy? - kérdezte Mercure
- Egy újságírónak tisztában kell lennie az új szerelmekkel... amúgy Mandala - mutatkozott be és kezet fogott mindenkivel
Ekkor elkezdődött az évnyitó, ami rövid volt, csak megnyitották az őszi fesztivált és elküldtek minket a suli klubhelységébe, ami az iskola 4 égtájain voltak, miénk volt a keleti szárnyon lévő. Egy nagyon nagy nappalira hasonlított, ahol elfért mindenki. Itt a szarvas ház vezetője tartott beszédet, Loic, aki iszonyú nagy tudással rendelkezett, elmesélte a suli különlegességeit, szabályait stb. Ekkor érkezett a telefonomon egy üzenet.
Ez a beszélgetés zajlott le, mivel nem egymás mellett ültünk, csak így tudtunk beszélni. Úgy érzem ennek még hasznát vesszük. Kezdtem aggódni Lavender miatt, mivel ő már majdnem egy órája eltűnt és semmi nyoma. Majd pár perccel később kivágódott az ajtó és emlegetett barátom, meg egy lány lépett be rajta, elnézést kérve helyet foglaltak. Nemsokára vége lett a beszámolónak és egyből letámadtam Lavendert:
- Te meg hova tűntél?
- Hát... eredetileg ugye ingyen üdítőért mentem, ami meg is lett, csak aztán összetalálkoztam Northal és érdekesebbnek találtam vele beszélni, mint az évnyitót hallgatni.
- Imádom a spontaneitásod. Amúgy ki ez a North?
- Ott ül - mutatott egy hosszú szőke hajú lányra, aki a klubhelység könyveibe merült el egy babzsákon. Ekkor hozzánk csapódott Tulipán és Mercure is.
~- Valaki lakik még a kollégiumban rajtam kívül? - kérdezte az imént említett fiú
- Uu, én! - jelentkezett Tulipán
- Amúgy még neked be kell számolnod valamiről! - emlékeztettem
- Mi lenne, ha elmennénk a parkba?
Mindenki beleegyezett, kifelé menet még gyorsan választottam magamnak pólót. A programnak hála ki is derült, hogy Tulipán pár hónapja már itt él és néhányszor találkozott Lavenderrel, egy-egy művészeti rendezvényen, meg koncerten. Ittunk egy-egy teát és csak beszélgettünk, persze el kellett magyaráznom, hogy én és Lavi nem vagyunk együtt, csak legjobb barátok vagyunk. Mercureról őszintén azóta se tudom, hogy ki is ő valójában, de kedvelem szűkszavú létére. Úgy érzem már beleszerettem ebbe a városba.
Aznap reggel valaki hirtelen felugrott a buszra, mert ez ilyen. Kicsi a város, mindenhonnan zöld fák, bokrok és virágok nővik körbe, így mi sem lehetne ideillőbb egy csendes kis busznál, amire könnyedén fel lehet ugrani.
Így tett ő is, majd egyből a nyakamba esett, mint akik régen látták egymást.
- Ana - suttogta és leült az előttem lévő székre, zenehallgatóját bevágta a zsebébe. Kicsit nevettem rajta, egyrészt, mert tudja, hogy nem szeretem ha Anának szólítanak, másrészt mert rég láttam.
- Tegnap jöttél, igaz? - kérdezte
- Ja... furcsa.
- Elhiszem, Svájc olyan magányos és nyugodt, itt meg...
- Mármint egy napja vagyok itt és máris mennyi minden történt.
- Ez a város pörög, tudom...
Még hogy pörög, azt hiszem Lavender finomított a helyzeten. Leidenben mindenki az utcán tölti a nappalokat, barátokkal, kávézókban, a parkban olvasgatva, de úgyis elkapja egy hullám és csak sodorja magával tovább, egyre belehabarodva a történésekbe. Talán ezért is imádok itt éni, már egy napja.
Hamarosan lepattantunk a buszról és siettünk az udvarig, az évinyitó ünnepségre. Mindenhol plakátok, zene, felsőbb évesek csoportosulásai, az iskola házainak külön kertek kialakítva, így hát igyekeztünk is a szarvas kerthez. Mennyire különböztek, a rókáknál szinte egy egész kültéri edzőterem volt kialakítva, a baglyoknál csendes padok, kis történelmi kiállítás. A mosómedvéknél persze az egész kertet benőtte a különlegesebbnél különlegesebb növények színes választéka, sőt, még ketrecek is voltak nyulaknak, egy kecskének és még mindenféle álltnak. A szarvasoké tetszett a legjobban. Szobrok, festmények, formára nyírt bokrok és egy olyan kert, amitől egyből kedved lenne tollat, fényképezőgépet vagy ecsetet ragadni.
Lavender elment ingyen gyümölcsléért, addig csak gyönyörködtem az egészben, olyan kifinomultan lett megtervezve ez az egész. Hirtelen meghallottam egy nagyon ismerős dallamot, egy halk dúdolásban.
- Mess? - kérdeztem a banda nevére a lánytól, akitől hallottam. Ő csak elpirult és abbahagyta - Egyik ismerősöm az énekese...
- Marco Hess? - kérdezte kitágult szemekkel
- Igen - mosolyogtam - amúgy én Anabelle vagyok
- Tulipán - mutatkozott be
- Érdekes név..
- Magyarországról jöttem, bár ott se ismert nagyon a nevem... amint megláttam az iskolát meg a környéket beleszerettem, végül itt kötöttem ki egyedül.
- Egyedül?
- Igen, úgyhogy most koleszos vagyok.
A maradék időben elbeszélgettünk a suliról, országokról, bandákról, mindenről, de hamarosan gyülekezni kellett a suli főterén így igyekeztünk együtt eljutni oda, hogy ne szakadjunk el egymástól. Nagy volt a tömeg, egyszer csak megláttam egy érdekes fiút, aki a többiekhez képest nem volt a suli egyenünneplőjében, viszont egy iszonyatosan jó pólót szorongatott a kezében.
 |
| Mercure pólóján szereplő minta |
- A bejáratnál osztogatták - a lánynak nem is kellett több, elrohant keresni még egy hasonlót.
- Ez csak gólyáknak van?- folytattam én a beszélgetést Tulipánt visszavárva, így már két ember keresgélhet engem, ugye Lavenderrel együtt, aki már jó ideje eltűnt.
- Nem, ez a tesi póló. - eléggé szűkszavú volt
- Úgy tudtam az csak egyszínű lehet.
- Az is, hogy meg tudják a házakat különböztetni, csak a szarvasoknak művészi póló jár, ugye..
- Ha már it tartunk, te miért nem vagy ünneplőben?
- Ünneplő? - én csak körbemutattam, mert mindenki azt viselte - ah.. nem vettem fel
- Miért? - erre csak megvonta a vállát - értem... eléggé sötét hangulata van annak a képnek a tesi pólódon.
- Nekem sokat jelent.
- Na halljuk...
- None of your buisness ahogy az angol mondaná.
- Igaz, még be sem mutatkoztál.
- Mercure
- Anabelle. - mondtam a nevemet
- Na és a másik lány?
- Ő Tulipán... - ezek után hosszas ideig gyakorolta a kiejtését és mire sikerült, addig ide is érkezett az emlegetett magyar, aki lelkesen mutogatta újonnal szerzett pólóját.
- Szerintem jobban tennéd, ha te is vennél egyet, mert kötelező lesz ezt viselni. - mondta Mercure
- Majd ha nincs ekkora tömeg, hamarosan kezdődik az évnyitó ünnepség.
- Te tudod... - majd észrevettem, hogy Tulipán a távolba néz és újra elpirul
- Mi történt? - kérdeztem tőle érdeklődve
- Nézd! - mutatott rá egy fiúra, aki sokadmagával közelített a térhez. Így első látásra is meg lehetett állapítani, hogy népszerű és hogy ezernyi lánynak tetszett, de nekem valahogy nem.
- Ah, Kolos! - mutatta be nekünk egy felsőbb éves lány, aki úgy látszik kihallgatta a beszélgetésünket. - Van barátnője, és ez így is marad sokáig, szóval nem ajánlom, hogy ráhajts. Múlt tavasszal jöttek össze és elválaszthatatlanok, főleg, amiket múltkor megtudtam róluk...
- Te ennyire pletykás vagy? - kérdezte Mercure
- Egy újságírónak tisztában kell lennie az új szerelmekkel... amúgy Mandala - mutatkozott be és kezet fogott mindenkivel
Ekkor elkezdődött az évnyitó, ami rövid volt, csak megnyitották az őszi fesztivált és elküldtek minket a suli klubhelységébe, ami az iskola 4 égtájain voltak, miénk volt a keleti szárnyon lévő. Egy nagyon nagy nappalira hasonlított, ahol elfért mindenki. Itt a szarvas ház vezetője tartott beszédet, Loic, aki iszonyú nagy tudással rendelkezett, elmesélte a suli különlegességeit, szabályait stb. Ekkor érkezett a telefonomon egy üzenet.
Ez a beszélgetés zajlott le, mivel nem egymás mellett ültünk, csak így tudtunk beszélni. Úgy érzem ennek még hasznát vesszük. Kezdtem aggódni Lavender miatt, mivel ő már majdnem egy órája eltűnt és semmi nyoma. Majd pár perccel később kivágódott az ajtó és emlegetett barátom, meg egy lány lépett be rajta, elnézést kérve helyet foglaltak. Nemsokára vége lett a beszámolónak és egyből letámadtam Lavendert:
- Te meg hova tűntél?
- Hát... eredetileg ugye ingyen üdítőért mentem, ami meg is lett, csak aztán összetalálkoztam Northal és érdekesebbnek találtam vele beszélni, mint az évnyitót hallgatni.
- Imádom a spontaneitásod. Amúgy ki ez a North?
- Ott ül - mutatott egy hosszú szőke hajú lányra, aki a klubhelység könyveibe merült el egy babzsákon. Ekkor hozzánk csapódott Tulipán és Mercure is.
~- Valaki lakik még a kollégiumban rajtam kívül? - kérdezte az imént említett fiú
 |
| Anabelle pólója |
- Amúgy még neked be kell számolnod valamiről! - emlékeztettem
- Mi lenne, ha elmennénk a parkba?
Mindenki beleegyezett, kifelé menet még gyorsan választottam magamnak pólót. A programnak hála ki is derült, hogy Tulipán pár hónapja már itt él és néhányszor találkozott Lavenderrel, egy-egy művészeti rendezvényen, meg koncerten. Ittunk egy-egy teát és csak beszélgettünk, persze el kellett magyaráznom, hogy én és Lavi nem vagyunk együtt, csak legjobb barátok vagyunk. Mercureról őszintén azóta se tudom, hogy ki is ő valójában, de kedvelem szűkszavú létére. Úgy érzem már beleszerettem ebbe a városba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése